Három nap a „paradicsomban”

okt 4 2008

Gyorsan múló hétköznapok után egyre közelebb kerül a több hónappal előre foglalt dátum jún. 7-10 Merenye 18-as hely. Miért is esett pont erre a helyre a választás? Egy régi történet: másfél évtizede elszakadtam szülőföldemtől, délre Baranyába kerültem, itt kaptam állást. Később a lakás, család és az itt megélt évek, mind jobban idekötnek, azért mégis megdobbant szívem, amikor tavaly megtudtam, hogy egy egykori általános iskolai osztálytársam Merenyén horgászik. A telefont látogatás követte, majd gyorsan megbeszéltük, hogy jövőre együtt is pecázhatnánk egyet. Ő pont ezen a helyen horgászott, így esett erre a helyre a választás, ami a későbbiekben telitalálatnak bizonyult.
A 18-as hely a tó keleti oldalán, a gáttól és a kíméleti végétől is közel azonos távolságra, körülbelül a tó közepe táján található. Megközelítés szempontjából jobb hely is szóba jöhetett volna, hiszen a keleti oldalon a kövezett út nem ér el a helyig, ami esős időben jobb esetben terepjárós túrát, rosszabb esetben traktoros bevontatást jelent. Azonban aki mégis emellett dönt, azt bőven kárpótolja a hely többi adottsága. A vízparton található hatalmas fűzcsoport árnyéka igazán kellemessé teszi az itt táborozók mindennapjait. A tájolás miatt délelőtt a nagyméretű stég, délután pedig a fák alatti táborhely kerül kellemes napárnyékba. A sokszor viharos széltől a hely mögötti domb, illetve a vastag nádfal óv, amelyben igazán kényelmes horgászhely került kialakításra. A stég két ember horgászatát teszi lehetővé, azon két rodpod, mellette egy védett öbölben a csónak helyezhető el. Amennyiben nagyobb társaság érkezik, akkor a stégtől balra, /én itt horgásztam/ egy kis nyiladék van vágva, ahol egy ember fér el. Jobbra egy nagyobb terület van lekaszálva, ahol több horgászhely is kialakítható. A hely előtt széles terület nyílik normál esetben a bójázásra, a fárasztáskor viszont tekintettel kell lenni arra, hogy nagyon sekély rész van a stég előtt. Ezt nagyon nem szeretik a halak, illetve a jobbra húzó halaknál a nádfal halvesztést okozhat. A megoldást csónakos, vagy vízből történő fárasztás jelentheti.

Mint minden túránkat, ezt is feszült várakozás előzte meg, vajon milyen időt fogunk ki, véget ért-e már az ívás, menni fog-e a hal a már bizonyított bojlira, milyen szomszédokat fogunk ki stb.
A tározó közelsége miatt, gyors látogatást tettem a hét közepén a 18-as helyre, és találkoztam Leonnal aki egyedül horgászott ott. Tájékoztatott a hét folyamán történtekről, és megbeszéltük, hogy szombaton úgy váltjuk egymást, hogy azokat a bójákat amelyekről több halat fogott, érkezésünkig bennhagyja, és azokat megérkezésünkkor kicseréljük.
Így jött el a szombat reggel, és a megbeszélt találkozás Merenyén. Furcsa érzés több mint húsz évre visszanézni, de örömteli a találkozás, és az hogy újra együtt töltünk, ha csak pár napot is. Az idő is kegyeibe fogad bennünk - bár az egész hét frontos, viharokkal és esővel áztat - a terepjárós túra után a kipakoláskor a lakókocsi elősátrának felállítása alatt, a bójacsere közben épp nem esik. Korai az öröm, sötét felhők hömpölyögnek és már nyakunkon is az első vihar. Társammal összenevetünk, szinte vonzzuk az esőt, oly sokszor szakadt már ránk az ég, hogy ez nem ronthatja el a kedvünket. A gyorsan vonuló eső után, megbeszéljük, ki hol horgászik, Attila és Feri a stégre, én tőlük ballra teszem le az állványomat Egy apró előnnyel új társunk kapja azokat a bójákat, melyek az előző napokban Leonnak halat hoztak. Így ő kerül középre, míg a mi bójáink a helytől jobbra, ill. ballra kb.180-220 m-re viszonylag keményebb részre lettek lerakva. Gyors behúzás, kilenc bot a helyén, és esik újra. Nem túl jó előjel, és az elkövetkező napok is hasonlót ígérnek. Pakolás, mindenki elfoglalja azt a pár m2-es helyet, ami az elkövetkező napokban az otthona lesz, és arról tanakodunk, vajon mivel is fogjuk elnyerni a halak tetszését. A horgokon többféle csalival kezdünk. Én az általunk készített imperial monster-es bojli mellett, a másik két boton egy fűszeres jellegű bojlival és egy betainos pellettel próbálkozom. Attila az ő általa készített fűszeres és büdös jellegű bojliban bízik, míg Feri kitart a május elején jól működő bojlinál. Az első hal egy ejtős kapással nálam jelentkezik, nagy a várakozás de túl könnyen jön ez a valami. Mi lehet? Gyorsan kiderül, egy nászkiütéssel telt kiló körüli dévér vette fel a pelletet. Itt még nem fogtam ilyen halat, inkább a kárász szokott lenni a tettes, ami elorrozza a ponty elől a csalit. Vissza már ezért inkább a monster kerül erre a horogra is, ami jó választásnak bizonyul, hiszen délután fél négytől hajnal kettőig hét pontyot /2;10,5; 7;8,7;8;8 kg./ hozott kettőnknek, míg Attila botjai némák maradnak. Egy rövid alvás, aztán a hajnal újra a vízen talál bennünket, frissítjük a csalikat, minden horog kap egy kis „mikulászacsit”, benne pelletek és félbevágott bojli. Pár szem bojli még a bója környékére és ennyi. Attila is feladja, cserél ő is, az általunk készítet bojlival csalizik. Nem is kell sokat várni, az eddig hallgató botját kétszer is ponty húzza el. Újabb négy halat /4;9,9;11,2;8,3 kg./ ad a reggel, ezzel minden várakozásunkat felülmúlóan kezdődik a túra. Több dolognak tulajdonítjuk a sikert. Egyrészt annak, hogy a május elején sikeres bojli újra nagyszerűen működik, bár csak 3 bójáról jön a hal. Másrészt szemből nincs senki, nincsenek vagy épp elmentek az 5,6,7 helyről, tehát széles sávban csak mi horgászunk. Vasárnap napközben mindössze egyetlen dévér újra, ezért a nem működő bójákat áthelyeztük. A leeső nagy mennyiségű csapadék miatt a gát zsilipjén átengedett víz morajló hangját idáig lehet hallani. A letűzött és megjelölt nádszálon több centis vízszintesést tapasztalunk, ami nem igazán kedvez a halak kapókedvének. Mivel szeretjük a focit, úgy igyekszünk, hogy a fél hatos meccsre újra élesítsünk mindent. Nem sikerül végignézni. Fél hétkor jelentkezik ez első ponty, amit nemsokára egy amúr követ, és innen nincs megállás. Reggelig ezekkel együtt 14 halat, zömében az eddigi tükörpontyokkal szemben érdekes módon tőpontyokat fogunk szériában. Nulla alvás, de hihetetlenül nagy boldogság. Valami megismételhetetlen történt ezen az éjszakán, valami olyat adott nekünk a TÓ, amelyre mindig emlékezni fogunk, akkor is, amikor az éj csendjét nem töri meg a várva-várt hang, a kapásjelző visító hangja.
Na ez csak képletesen igaz, mert a kapásaink nagy többsége ejtős kapás volt, amit csak részben magyaráz a behúzás nagy távolsága. A halak továbbra sem akarták, hogy kialudjuk magunkat, hétfőn napközben újabb hat pontyot fogtunk, csak délután volt nagyobb szünet. Most már majdnem minden bójáról jött hal, de kimagaslóan több halat adtak az első napon is működő bóják. Este megint nincs meccsnézés, fél kilenckor húzós kapással indul és fél egyig tart a kapássorozat. Hét hal, úgy, hogy kétszer is együtt fárasztunk. Egy rövid pihenő, és a hajnali frissítés után újra egyszerre sül el két bot is. Egy becsülethal még beesik, immár pakolás közben, mert - bár nem szeretnénk - gyorsan lepergett ez a három nap.

Amikor végeztünk a pakolással, és még nem jött értünk a terepjáró, egy gyors számvetést tartottunk. Hetven órás horgászat alatt 304 kg halat, 37 pontyot, 2 amúrt szákoltunk. Hét 10 plusszos hal mellett, 7,8 kg.-os átlagfogást értünk el, ami 1,3 kg.-mal kevesebb mint a május elején elkövetett túrán, ahol szinte szemben a hetesen voltunk.
Mindezt a közben lezajló ívás is indokolhatja.
Mindkét túrán több bojlit próbáltunk először, de a halaknak szinte csak egyfajta ízlett.
Mielőtt ezt megosztom, leszögezem, hogy semmilyen üzleti kapcsolat nem fűz az Imperialos fiúkhoz, bár személyesen többüket ismerem.
Szóval a nyerő bojli receptje:
60% Monster mix
30% SZAT pellet por /bojli adalékanyagként vettem/
10% Squid-Liver Meal
10 ml Liquid Amino
5 ml Monster aroma
X tojás
A bojlikat a túra előtt pár nappal készítettük, és a horogra kerülés után szintén Imperiálos folyékony dippbe mártottuk, ezt követően pedig por alakú Aminó gélbe forgattuk. Ez szerintünk szintén közrejátszott, hogy sikeres túrát zárjunk.
Nem igazán állja meg a helyét az állítás, hogy a telepítések miatt, csak az apró pontyok jönnek. A két túra során egy-egy kis tőponty jött, a halak zöme a 7-10 kg.-os kategóriát képviselte.
A közelgő versennyel kapcsolatba pont ezért merülnek fel kétségeim a 10 kg.-os súlyhatárral kapcsolatban. Ne legyen igazam, de sok lesz a határeset közeli hal, ami a tárolás /tudom hogy elvileg nem lesz/ miatt esetleg átesik a súlyhatár alá, és esetleg ez akár döntő is lehet. Tapasztalatból tudom, hogy képtelenség minden 10 kg körülihez azonnal kimenni, ha így jön a hal. Ne legyen igazam!
De ez már egy másik történet. A miénk ott fejeződik be, hogy jó volt újra együtt lenni egy régi cimborával, érezni hogy az idő nem távolított el bennünket, csak elszakított. Jó volt ismét együtt horgászni Ferivel a csapttársammal, aki elfogadta, hogy én nem vagyok egy műszaki zseni, és a munka dandárját ő követi el. Megmaradtunk egymás mellett olyannak, mint amikor több mint három éve először bojliztunk együtt Merenyén.
Viszlát Merenye!
Pál Lajos